Ismertető: Részlet:
"Choli Daróczi József: Otthon voltam Indiában (részletek)
Ha az ember gyermekkori emlékei között kutat - mostanában gyakran teszem néha egészen érdekes dolgokra bukkan. Egyre többször és egyre gyakrabban kerülnek emlékezetem felszínére olyan régen hallott, vagy átélt események, amelyeknek akkor, gyermekkoromban nem, de most egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítok. Így vagyok azzal az eseménysorozattal is, amelyik nagyanyámhoz, a kilencvenhét évet megélt Dongóhoz kapcsolódik.
Nagyanyám még az ötvenes években is hárnyék-asszonynak számított a megyében, sőt mindkét megyében: Hajdúban és Biharban. Berettyóújfaluból ugyanúgy jöttek hozzá jósoltatni, mint Nagyváradról. Az a kis falu, ahol felnőttem, ahol nagyanyám felnevelt, Bedő, majdnem egyforma távolságra van a két várostól. Nagyanyám, fiatal lánykorában vándorcigány volt. De arról, hogy szülei, nagyszülei; déd- és ükszüleim kik voltak, honnan származtak, mely ország fiainak nevezhették magukat, soha nem beszélt. Ha nyári estéken kiült a cigánysor előtti árok partjára az alig pislákoló tűz mellé, és mi unokák, dédunokák már meguntuk hallgatni, és odakuporodtunk nagyanyám köré - mint héja-veszély esetén a csirkék a kotlós köré -, akkor sokat mesélt nekünk a ,,régi világról". Ha az övéiről és a ,,nagyvándorlások" idejéről szó esett, akkor bele-bele szőtt meséibe ilyen, számunkra ismeretlen kifejezéseket, hogy ,,jöttek a szerbek", vagy ,,bementünk a bulgárokhoz, románokhoz".
Akkor még ezek a nevek semmit sem mondtak nekünk, cigány gyerekeknek. Nem tudtuk; fogalmunk sem volt arról, hogy kik is, a világ mely sarkában élnek a szerbek, a bolgárok. De azt sem tudtuk, hogy kik a románok. Pedig Bedő, a Nagyvárad környéki pici falu, amelynek árokpartján nagyanyám mesélt, ízig-vérig román falu. Annyira román, hogy mi cigány gyerekek előbb tanultunk meg románul beszélni, mint magyarul.
Azt már akkor is tudtuk, hogy aki nem cigány, az gázsó. Ha pedig gázsó, akkor teljesen mindegy, hogy nagyanyám minek nevezi őket - gondoltuk akkor. Ha a cigányokról mesélt, akkor soha nem mondta azt, hogy a ,,cigányok". Minden mese-múltú történetének ismerte a szereplőit, név szerint. így tudtuk meg, hogy valamelyik ős-rokonunknak, Páginynak a férje, Gruja nem Aranyosgyiresen halt meg, hanem egy éjszakai lólopás alkalmával Ciligrád alatt lőtték le a szerbek. Ilyen formán ismertük meg a Biszku, Bábáj, Csémér, Rupuj, Friminká és a többi nevű őseinket, de csak ennyit hallottunk azokról a nem cigány népekről, akikkel nagyanyám találkozott. Az éjszakába nyúló estéken, hajó kedvében volt nagyanyám - mert ha a régi cigány életről mesélt, akkor soha nem volt jókedvű, mindig bánatosan mesélt akkor gyakran elmondta azt a meséjét, amikor a cigányoknak saját hazája volt, és a nagy Fáráón uralkodott az országban. Ki volt ez a Fáráón? Merre volt ez az ország, ahol uralkodott?
Csak sokkal később tudtam meg. Sokkal később, felnőtt koromban. Húszéves voltam, amikor először hallottam egy tudományos előadást a cigányok eredetéről, nyelvéről, a cigányok őshazájáról. Ekkor tudtam meg, hogy a cigányok Indiából származnak. Ettől kezdve vágytam, hogy meglássam azt az országot, amelynek népe unokatestvére a cigányságnak. Ettől kezdve kerestem, kutattam azokat az írásokat, amelyek Indiáról szólnak."- További ismertető:
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
