Irodalom kényszerzubbonyban

A szerző különféle időszakokban írt, publikált vagy kéziratos tanulmányaiból készített válogatása mindenekelőtt azt a torzulást mutatja be, amelyet a rákosi- és kádár-korszak eredményezett a köznyelvben és az irodalomban. Vagyis azt a következetes magatartást dokumentálja, amit a nyugati magyar irodalom a nehéz években is folyamatosan és következetesen képviselt. A válogatás egyúttal a hazájukból eltávozott legjelentősebb írók közül Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Faludy György és néhányan mások portréjának megrajzolásával teszi mutatja be az emigráns írók törekvéseit, gondjait, magatartásuk kialakulását és változásait. Különös figyelmet szentel az ötvenhatos nemzedék íróinak és intézményeinek. Ez a nemzedék képezte az emigráns irodalom élvonalát. Sajátos életérzésük hazai kortársaikétól jelentősen eltérő formanyelv kialakítását eredményezte, s ha gyökértelenül is, az egyetemes magyar irodalom öntörvényű világában találták meg írói egyéniségük szilárd támaszát emigrációjuk harminchárom esztendeje alatt. A gyűjtemény ebbe az izgalmas, idegen és mégis ismerős világba kalauzolja az olvasót.