Jancsi és Juliska

Schöpflin Aladár: JANCSI ÉS JULISKA Hunyady Sándor regénye - Athenaeum - Ismertető: Ez a rövid kis regény - inkább hosszúra nyúlt novella - leleplez valamit, amit számtalanszor lelepleztek, de még mindig van benne új lelepleznivaló: a drámaírást. Azon az úton vezet végig, amelynek indulópontján az író, aki eddig lenézte a színházat és a színdarabgyártókat, elhatározza, hogy darabot fog írni, és ott végződik, hogy a darabját már elő is adták, mégpedig sikerrel. Útközben sokmindenféle történik az íróval. Gőgös elhatározása, hogy nem ír üres Jancsi és Juliska-darabot, valami szépet, íróhoz méltót alkot, beleütközik a színház üzemi törvényeibe, meg kell tanulnia a maga kárán, hogy ami jó stílus és hang novellában és vezércikkben, az pléhnek hangzik a színpadon, hogy az előre kigondolt téma folyton módosul magától, az író akarata ellenére, mert alkalmazni kell a kínálkozó színészek lényéhez és képességeihez, mert számolni kell a színház akusztikájával, és egy sereg más beleszólással, és így tovább. Közben az író belekeveredik abba a furcsa, kicsit alantas rendű, silány műveltségű, többé-kevésbé élősdi társaságba, amely a színházat körüldongja, az úgynevezett színházi emberek közé, érzi, hogy ezzel kissé degradálódott, s ha eddig komoly emberszámba vették, most kezdik kissé férgesnek nézni. Végül is a színház átformáló gépezete addig gyúrja, pofozza, míg alkalmassá válik céljaira, és megtanul a színpadnak írni. Nem lángoló remekművet, hanem épkézláb színdarabot, amely beletalál a nézőtérbe, és szégyellni sem kell magát miatta az írónak. Valóban úgy van. A színdarab nem csupán irodalom, hanem irodalom plusz színház, és a két tényezőnek együtt kell megfelelő arányban meglenni. Az az igazi, ha a színház az írónak annyira a kisujjában van, hogy követelményei és kényszerei egyáltalán nem akadályozzák, sőt segítik gondolatai és elképzelései kiformálásában.- További ismertető: "Belelapozás".