Játékok imái

Hosszú évek tapasztalatának leszűrődése Ladocsi Gáspár könyve. 1981-ben hazajött Rómából, hogy korábbi állomáshelyén tanítson, az esztergomi papnevelő intézetben. Ám vállalnia kellett a gyermekmiséket is, mivel ő volt az egyetlen fiatal pap a városban. Sohasem foglalkozott gyermekekkel, most az lett a legfőbb gondja, miként ragadja meg figyelmüket. ,,Klasszika-filológia és dogmatörténet, fordítások álma és a lexikonok - ezek jártak a fejemben... meg ennyi gyerek. Mit tudok én ezekkel tenni? Se görög, se latin szó nem csúszhat ki a számon. Hittankönyvet csak mint teológiai lektor olvastam, hittanórát sohasem tartottam. De a gyerekek nyílt tekintettel és kérdő szemmel néztek rám." A brutalitástól mentes kedves gyermekmesékre gondolt. De vajon Andersen, Grimm, Benedek Elek és Móra meséi életszerűek-e még a mai, technikai csodákkal teli modern világunkban? És melyik lehetne a szentmiséhez köthető? Szeme rátévedt egy nagy labdára: ,,Ez az! A játékok imáit fogom vasárnapról vasárnapra elmondani a gyermekeknek." Így születtek a játékok inspirálta gyermekmisék. A rövid prédikáció és a szentáldozás után egy kis ministránsfiú előtérbe hozta az adott játékszert, s egy nagyobb fiú felolvasta a játékhoz, játékszerhez kötődő ,,mesébe szőtt imát". Ezekből született meg a kiadó sürgetésére a könyv, a tanulságos játékimákkal a labdáról, a rollerről, a dominóról, a színes ceruzákról, az ugrálókötélről, az üveggolyókról, a korcsolyáról, s a sílécről, a csúzliról, a búgócsigáról. - Ma milyen játékokról írnánk?