Játszani, mint a gyermek

A halhatatlan filmrendező interjúiból, nyilvánosságnak szánt töprengéseiből, bölcs és meglepő eszmefuttatásaiból az első pillantásra egy filozofikusan gondolkodó, művelt európai értelmiségi képe bontakozik ki előttünk. Belemélyedve az olvasásba azonban a kép megváltozik: előtűnik az örök gyermek, aki kicsit koravén ugyan, káprázatos ismeretekkel büszkélkedhet, mindent tud és mindenről van véleménye, a nőkről éppúgy, mint a politikáról, a történelemről és a művészetről, a cirkuszról és a bohócokról, a világ gyönyörűséges vagy nem túl szívderítő dolgairól, ám közben vág felénk egy pajkos grimaszt, mintha azt mondaná: ne vegyétek nagyon komolyan, amit mondok, én sem veszem mindig komolyan önmagamat.