Játszótér

A modern skandináv irodalom izgalmas és sokszínű alkotásaiból válogató sorozatunk újabb kötettel bővül, ezúttal a norvég színtér elmúlt néhány évének talán legígéretesebb írói bemutatkozása kerül az olvasók elé. A fiatal szerző első és ez idáig egyetlen regényében a gyermeknevelés, illetve az ezzel járó egyéni, családi és intézményi felelősség vállalásának kérdéseit vizsgálja, e fajsúlyos mondanivaló azonban rendkívül szórakoztató stílusban megírt, néha ugyan kissé szomorkás tónusú, de mindvégig magával ragadó humorral átszőtt narratív formában ölt testet. A gondolatébresztő történet keretét egy pszichológusi ambíciókat dédelgető, ízig-vérig mai huszonéves sorsának alakulása, emberi-erkölcsi fejlődése adja. A főszereplő élete gyökeresen megváltozik először azon a napon, amikor, részben kényszerűségből, munkát vállal egy óvodában, másodszor pedig akkor, amikor rádöbben, hogy ebben a korábban ideálisnak hitt környezetben éppen a gyerekek kapják a legkevesebb törődést, szeretetet. Mindennapi feladataiban hamarosan igen komoly akadályokkal találja magát szemben, nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak az óvodai munkatársak között folyó kicsinyes hatalmi harcok és alattomos munkahelyi intrikák útvesztőjében kell eligazodnia, hanem rendszeresen meg kell küzdenie a gyakran reménytelenül közönyös, felelősségüket inkább másokra áthárítani akaró szülőkkel is. Hősünk számára a felnőtté válás befejező szakasza veszi ezzel kezdetét, olyan keserves- mulatságos tanulási folyamat, amelyhez a gyerekek világának önfeledt derűje olykor erőt kölcsönöz, máskor vigaszt nyújt. A Játszótér nyomasztó társadalomkritikai diagnózisa ellenére is nagyon szórakoztató olvasmány, írója szeretetre méltó humorral és kitűnő stílusérzékkel közvetíti a mai húszas-harmincas generáció életérzését. Az 1997-ben megjelent regényt mindmáig hatalmas népszerűség övezi norvég nyelvterületen, történetéből televíziós sorozat is készült.