Jégeső Afrikában

Zsirai László (Sopron, 1956) elsősorban költőként, publicistaként ismert, de könyvismertetőket és elbeszéléseket is publikál. Jelen kötetében harmincévi novellatermésének és elbeszéléseinek legjavát nyújtja át olvasóinak. A XXXXI. évszázad fordulójának környékén keletkezett írásaiból kisugárzik, hogy a társadalmi fejlődés által történelmileg túlhaladott korszakban is létezett a jóra való törekvés és a jó cselekedet összhangja. Mindez az emberséges ember bensőjéből fakadó személyes igény és ezen igények környezeti közegbeli összességéből származik. A jóság bármilyen körülmények közepette képes meglelni hasznos kibontakozásának lehetőségét, s az erre törekvő ösztön hathatós segítség alakjában fejeződik ki. Végigvonul a novellákon és az elbeszéléseken a humánum, a művészet szeretetteljes légköre, a munkáskörnyezetben ugyanúgy, mint az irodalmár főhős életének itt bemutatott epizódjaiban. Valamennyi jellemzője a harmónia kialakítása, megőrzése és a fejlettebb kibontakozás keresése az emberi lélekben. Életünk értelmes-érzelmes lényege. A hagyományos nyelvezetű írások légköre sugallja az emberi-isteni jóságba vetett bizalom létezését, vagy annak elvárását. A krónikus betegség, a szeretett szülő elvesztése feletti fájdalom, az eleven munkanélküliség, a nemzedéki lerokkanás, a családalapítás visszás kísérőjelenségei ugyanúgy jelen vannak, mint az oldottabb jelenetek, az irodalmi lét ellentmondásosságai. Az emberi jóság és rosszaság példái vegyülnek, ám erkölcsi értelemben mindig a jóság kerekedik felül. A szerző a napjainkban széttöredező emberi kapcsolatok jellemmozaikját kívánja példaadóan összerakni. Az egyetlen lehetőséget e kilátástalan jövővel fenyegető világ érzelmeinek egyensúlyba billentésére.