Jellemlátás és jellemigézés (Szent István Könyvek 118-19.)

ELŐSZÓ BEVEZETÉS. (A lélektan három faja.) I. Kényszerű divattá lett korunk válságát emlegetni. E válság egyik jellemző vonása, hogy az ellentétes és egyoldalú irányoktól, az -izmusoktól hordozott értékek magasabb szintézisét nem találjuk meg. A társadalmi és politikai életben pl. a liberalizmus a szabadság társadalombölcseleti értékét akarja mindenekfelett, de csak a szervezettség és szervesség társadalombölcseleti értékeinek rovására tudja megvalósítani: a társadalom individualisztikus bomlasztása útján. A hitlerizmus, fasizmus és az állami mindenhatóságnak, diktatúráknak egyéb formái a közösség szorosabb kötelékeit akarják, de ez viszont az egyén szabadságának rovására történhet csupán. Ez az egy példa, - amelyhez hasonlókat mindenki könnyen találhat magának a mai élet egyéb : kulturális, gazdasági, világnézeti stb. területein is - elegendő állításunk szemléltetésére : a ma válsága a különböző értékek megvalósítását egyoldalú irányokhoz és azok veszélyeihez köti. A lélektan mai állása is felmutat ellentétes irányokat, amelyek között szakadék mutatkozik. Egyik irány a szellemtudományos lélektan, amely a lelki életet értelmes, jelentést hordozó elemekből akarja megmagyarázni. Érdeme, hogy a lelki folyamatoknak oksági, fizikai, vegytani vagy élettani adottságokra vissza nem vezethető értelmességét felfedezi és vizsgálja. A térbeli világban csak okok és okozatok találhatók, lelki életünkben viszont intenciókra és indokolásra is bukkanunk.