Jeromos és Mihály

KÉT CSODAKUTYA TÖRTÉNETE - Az ifjúság számára átdolgozta Roboz Andor - Szállító: Antikvár Könyvkínáló - Részlet a könyvből: "Jeromos addig nem is álmodta, hogy valami kellemetlen fog történni vele, míg Haggin úr elhatározott mozdulattal a hóna alá nem kapta és be nem lépett vele a várakozó mentőcsónak farában. Haggin úr Jeromos imádott gazdája volt, még pedig immár Jeromos életének összes hat hónapja óta. Ő nem >>gazda<< néven ismerte persze, mert Jeromos nem ember volt, hanem kutya. Símaszörű, aranybarna ír terrier. Ő Haggin néven ismerte gazdáját, mert mindenki így szólította. De azért Jeromos számára sokkal többet jelentett a >>Haggin úr<< név, mint amennyit az emberek értenek rajta. Valósággal Istennek tekintette, akinek hatalma végtelen, aki életnek és halálnak ura. Így aztán mikor Haggin úr felkapta, a hóna alá csapta és belépett vele a mentőcsónakba, mingyárt érezte, hogy valami szokatlan dolog történik. Különösen akkor lett nyugtalan, mikor a fekete legénység neki feküdt az evezőknek. Mert egy nagy hajó felé törekedtek. Az Arangi felé. Vajjon minek? Hiszen csak nemrégen futott ki a kikötőből. Ő maga is látta. Csakis azért szaladt egy órával ezelőtt az ültetvényesházból a kikötőbe, hogy gyönyörködjék az Arangi kifutásában. Mert tagadhatatlanul nagy gyönyörűség volt ilyenkor a homokkal padozott korallsziget fehér kikötőjében fel s alá futkosni. Mennyi ember, mennyi izgalom! És hogy hajszolták a négereket! A borzas feketéket, akiket gyűlölt. Mert erre tanította anyja, Brigitta és apja, Terentius. Ők is gyűlölték a négereket. Úgy tudták, hogy a néger olyan valami, amire rá kell vicsorítani. És, ha nem inasa a háznak, meg kell támadni, meg kell harapni és szét kell tépni, ha a belső területre teszi be a lábát. Úgy érezték, hogy ezzel szolgálják mindenható urukat, Haggin urat. Sajnálni nem sajnálták a szegény feketéket, mert úgy látták, hogy a fehér urak sem bántak velük nagyon emberségesen. Rabszolgáiknak tekintették őket, akiket még közelükbe sem engedtek. Azért laktak - gondolta Jeromos - a távoli munkásbarakokban. Talán nem is igazi emberek, csak afféle alsóbbrendű kétlábú teremtmények." - Ismertető: "Belelapozás".