Jeruzsálem prófétái

Romániában van egy meglehetősen elterjedt szokás: március havában a gyerekek és a nők ún. marcisort kapnak ajándékba szeretteiktől, mely egy ruhára tűzhető, különféle anyagokból készített apró, növényi, állati vagy képzeletbeli figura, jellegzetessége a ráfűzött fehér és piros cérnaszálból sodort pántlika. Cristi Ardelean román kritikus ehhez a pántlikához hasonlítja a regény szerkezetét: ahogy a fehér és vérpiros cérnaszál, úgy fonódik egybe a két főszereplő, Doru és Jeruzsálem története, s erre az összefonódásra egy szenvedélyes és melankolikus világ épül föl. Doru, a középkorú, a társadalom perifériáján élő férfi munkanélküliként, vagy alulfizetett, értelmetlen munkákat végző munkásként tengeti életét Bukarestben, a Forradalom utáni időkben, melyet az Egyetem téri tüntetések, a posztkommunista, pénzéhes, korrupt hatalmat támogató bányászmozgalmak, a vadkapitalizmus mohó akciói tesznek zavarossá. Jeruzsálem, egy hegyi faluban szinte vadként fölnövő gyermek, akit sokadmagával román emigránsok csempésznek Nyugatra, kihasználva a Vasfüggöny leomlása utáni geopolitikai helyzetet Frankfurtba és Párizsba ,,hurcolják" őket, hogy ott öreg, perverz pedofilok martalékává váljanak. A kisfiú különös nevét alkoholista apjától kapta, aki a zsoltárok végidőket idéző sorait mormolva bizarr, ám a regény lapjain egyre inkább beteljesülő próféciákat mond az utolsó idők kegyetlen napjairól. A regény érdekessége, hogy minél inkább naturalizmusba csap át eredendő realista stílusa, annál mélyebb transzcendentális, apokaliptikus dimenziókat nyer: a fel-felvillanó bibliai tónus, a kicsapongások minden képzeletet felül-múló, perverz naturalizmusa az elkerülhetetlen isteni büntetés küszöbén álló világot mutatják be. ,,Soha a történelem során nem idézett elő az ember több halált és szenvedést a felebarátja számára, mint ebben a százévnyi időszakban: két világháború, holokauszt, Gulag, hidegháború, terrorizmus, globalizáció, az egyén kontroll alatt tartása és ultrahatékony eszközökkel való manipulálása. Mindezek voltaképp antikrisztusi eszközök. Úgy tűnik, valóban az Apokalipszis idejét éljük." - mondta az író, Radu Aldulescu a magyar olvasóknak szánt interjújában. (Nagyvilág, 2012/12.)