Jézustársaság

KÉPGARANCIA: Alba Litera saját kép Író/Szerző: Jirí Sotola Fordító: Hubik István Kiadó: Európa Könyvkiadó Kiadás éve: 1971 Oldalszám: 505 Kötés: Vászon, védőborítóban Nyelv: Magyar Állapot: jó Méret: 13,5 cm x 20,5 cm 1620: a cseh történelem legtragikusabb éve. A fehérhegyi csata után Csehország elveszti önállóságát, a Habsburgok koronatartományává süllyed. Az ellenreformációnak ezt a legsötétebb korszakát az újjáébredés korában a cseh írók és történészek a nemzeti öntudat erősítésére úgy ábrázolták, mint a cseh nép hősi és töretlen ellenállásának korszakát, amelyből mindig erőt meríthet. A magyar olvasók is így ismerték meg ezt a korszakot például Jirásek regényeiből. A mai írók azonban, minthogy a történelemnek ilyen célzatos szépítésére többé semmi szükség, szertefoszlatják az így született nemzeti illúziókat, s szigorúan a történelmi tényekre támaszkodva, szépítés, önámítás nélkül néznek szembe múltjukkal. Ennek a nálunk sem ismeretlen törekvésnek jegyében írta meg a kitűnő cseh költő regényét, amellyel a XVII. század második felébe vezeti olvasóját. A kelet-csehországi Košumberk várkastélyban megjelenik Had páter jezsuita atya, hogy a harminchárom évesen özvegységre jutott grófnő lelki támasza, házi gyóntatója legyen. Igazi feladata azonban egészen más: meg kell kaparintania a rend számára a talpraesett, jól gazdálkodó grófnő birtokait, hogy a rend gazdasági támaszpontjaként szolgáljon a környék népének megtérítésében. A grófnőnek éppen úgy nincs támasza, mint az elárvult népnek, a páter mögött viszont ott áll a semmilyen eszközöktől vissza nem riadó s egyre nagyobb hatalomra szert tevő rend. A harc egyenlőtlen, végeredményét csak késleltetni lehet, s ahogy ő meghátrál, behódol a nép is, nem tehet mást - ha élni akar. Ezt a kérlelhetetlen folyamatot ábrázolja a regény rendkívül meggyőző erővel, maradéktalan korhűséggel, viszonylag kis színtérrel és kevés szereplővel egy egész korszak esszenciáját adva. A regény írójának költő és drámaíró mivoltáról nemcsak a feszes szerkezet, a korhű és emelkedett nyelv, hanem elsősorban a dialógusok árulkodnak. Valóságos kis drámai remekmű mindahány; a leíró részek között fel-felsziporkázva valójában ezek az összecsapások, az ellentétes pólusok e szellemi viadalai adnak a cselekménynek szokatlanul izgalmas sodrást.