Jobbközéparányok (Janus-arcú rendszerváltozás II.)

"1998-ban el kellett újból döntenie egy országnak, hogy mit folytat. Saját nemzeti múltját-e, vagy pedig toldozgatja-foldozgatja a rákényszerített szocialista félmúltat, amellyel sosem azonosult. Az emberek javarészében kiirthatatlanul él egy természetes igény, hogy a szüleiket vagy a gyerekeiket, miként a hazájukat, mások ne becsméreljék. Lehet azon dolgozni, hogy ez az igény kivesszen. De lehet munkálkodni az ellenkezőjén is. Minden azon dől el, hogy milyen családot, milyen országot szeretnénk. Sárból és nyálból mindig több van, mint építőkövekből, viharálló cserépből. Sárból és nyálból azonban nem hogy ország, de még egy rossz kalyiba is nehezen épül. Meg kellett emésztenünk, hogy negyven év reménytelenség után négy év csalódottság következett. És hogy négy év csalódottság után újabb négy év fásultság. Majd jött egy új tavasz, egy fiatal, polgári kormány. Nem a reménytelenség jegyében, hanem a reményében munkálkodott. Nem akart csalódást okozni, aggályosan ügyelt arra, hogy a kormányprogramban ígérteket betartsa - be is tartotta. Nem a fásultságra alapozott, nem mondta, hogy nincs alternatíva. Csak megmutatta magát. S kiderült: ő a lehetőség. Ez a kötet, miként az elődje, a magyar választások évében jeleníti meg: a 2002. esztendő tavaszán lát napvilágot. Ismerős lesz a jobbító szándék, mely az írások tartalmát formálja, s talán kevesbednek már a sajgó múlt lassan hegedő sebei."