József Attila: Töredékek 1905-2005

100 kortárs képzőművész főhajtása József Attila örökérvényű költészete előtt, születésének centenáriuma alkalmából. Az album József Attila töredék-sorainak a Petőfi Irodalmi Múzeum kéziratát és száz művész 1-1 grafikáját tartalmazza parafa-borítóban. Tverdota György irodalomtörténész, Szeifert Judit művészettörténész előszavával. A könyv 600 példányban jelent meg, sorszámozva. Jelen kötet a 289.számmal ellátott. Tervezte: Dömény Csaba és Nagy Rita Cérnafűzött, parafával díszített kemény táblaborító kötésben. A töredékek, verscsírák tanulmányozására általában egy adott alkotó szakértői szánják rá magukat abból a célból, hogy ezáltal az érvényes művek jobb megértése végett, hasznos tanulságokhoz jussanak. József Attila töredékei között ellenben kedvvel böngész az olvasó, szívesen választják őket hivatásos versmondók, filmek kerekednek ki a versek elemeinek apró, szabálytalan mozaikkockáiból, képzőművészeti alkotások merítenek belőlük ihletet. Mivel magyarázhatjuk ezt, a József Attila-i félkész termékeknek, fogalmazványoknak, félbemaradt mondatfoszlányoknak szentelt rendhagyó figyelmet? Alighanem azzal, hogy József Attila összegyűjtött verseinek ez a fejezete nem lomtár, nem egymás hegyén-hátán porosodó nyelvi kacatoknak a halmaza, hanem nyersanyagraktár, előre gyártott elemek készlete, amelyek arra várnak, hogy valamely remekműbe beléphessenek. Egyik kéziratban maradt művészetbölcseleti fejtegetésében a költő így ír az ihletről, a művészi alkotó tevékenységről: "Eszem, fázom, bánkódom, okoskodom és ihlem, - ezek vagy mind egyforma, vagy mind különböző tevékenységek." Az Irodalom és szocializmsuban pedig ezt olvassuk: "Ihletett ember azonban mindenki lehet - a kimondott művész csak abban különbözik tőle, hogy ő sűrűbben és többször ihletett." Ha komolyan vesszük, s a saját tapasztalatairól szóló beszámolónak tekintjük ezt a két megnyilatkozást, akkor talán közelebb férkőzhetünk a titokhoz: miért ilyen izgalmasak, titokzatosak, briliánsak ezek a fragmentumok?