Kahlo - Fájdalom és szenvedély - 1907-1954

"Ő volt az első asszony, aki tökéletesen és megalkuvást nem ismerő őszinteséggel, sőt azt mondhatnánk, higgadt könyörtelenséggel jelenítette meg a csakis a női nem által megtapasztalható általános és konkrét élményeket." "Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban." E mondat ad kulcsot festményei legjellegzetesebb tulajdonságának megértéséhez. Az egész alakos portrék többségén végtelen kopár tájban vagy üres, hideg szobákban ábrázolja magát - e környezet jól tükrözi magányosságát. Ugyanezt az érzést sugallják az arc- és a mellképek is. Ha kedvenc állatai megjelennek a vásznon, az a benyomásunk támad, mintha egy kisgyereket látnánk, aki a mackójával vagy a babájával vigasztalódik. Az arc- és a mellképeken gyakran szimbolikus ábrázolások láthatók. A többnyire tájban elhelyezett egész alakos portrék viszont főként valóságos életrajzi eseményekhez kapcsolódnak, éppúgy tükrözik a férjéhez, Diego Riverához fűződő kapcsolatát, fizikai állapotát: a baleset utáni betegségét, vetéléssel végződő terhességét, mint természet- és életfilozófiáját, valamint világszemléletét.