Kalandos természetvédelem. Egy (volt) természetvédelmi őr vallomása

Gera Pál hivatásos állatvédőként és állatgondozóként már számos alkalommal bizonyította természetvédői elkötelezettségét. Írásai arról tanúskodnak, hogy nyitott szemmel jár-kel a világban, és minden, a természet és az állatok ellen elkövetett bűntettet a tollára tűz. Mostani két írásának apropóját is két újsághír adta. Az egyik arról szólt, 'hogy hazánkban egyre több, ma még védett állatfajt szeretnének vadászni-vadásztatni a vadgazdálkodásban és vadászati turizmusban érdekeltek'. A másik cikk arról számolt be, hogy a 'természetvédők sem egységesek, még akkor sem, amikor összefogásra lenne szükség, például a kihalás szélére jutott állatfajok megmentésekor'. A kisregény ennek a két gondolatnak a mentén mozgatja hőseit, ám a szerző felhívja a figyelmet, hogy a cselekmény és a szereplők valamennyien a képzelet szülöttei. A regénybeli védtelen vidra és túzokfajok megmentéséért folyó harcának egyértelmű üzenetét ekként fogalmazza meg a szerző: 'Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy felelőtlen döntéseinkkel és kicsinyes torzsalkodásainkkal állatfajokat tüntethetünk el végleg a Föld színéről. Ezt szeretném megértetni azokkal is, akik... számára az élővilág nem más, mint kizsigerelhető természeti adomány'.