Kapuk

FÜLSZÖVEG Veronica Porumbacu apokrif vallomásnak nevezi ezt a remekbe sikerült könyvét, mely nemcsak egy fiatal román lány életének, lelkivilágának hű tükre, hanem a román társadalomé is, főképpen az értelmiségé és kispolgárságé. Így válik ez az apokrif vallomás dokumentummá is, nemcsak egy izmosodó önérzet, az önálló személyiség kibontakozásának lírai dokumentumává, hanem szociológiai dokumentumává annak a társadalomnak, mely ezt a kitörni készülő személyiséget fogva tartja. A kíméletlen önvizsgálat, a bravúros önelemzés és lélekelemzés, a lírai visszapillantás - az őszinteségnek ezen a fokán - elveszíti magánjellegét , általános érvényűvé és történelmileg is hitelessé válik. Veronica Porumbacu tehetségének fő jellemzője a kis dolgok megfigyelésének pontossága, majd pedig a megfigyelt jelenségeknek szokatlan látószögű elénk vetítése. Az ösztönös vagy tudatos gesztus a kiejtett szó mélyén rejtőző lényeget kutatja, a lényeg sugárzásának természetét keresi szenvedélyesen, lebilincselően szép, filozófikus, intellektuális erejű stílusban. Vissza TARTALOM Kapuk 5 Utószó 223 Jegyzetek 229