Karcsai mondák

Az Ortutay Gyula által elindított Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XI. kötete csaknem négyszáz mondát mutat be a bodrogközi Karcsa gazdag prózai népköltészetéből. A mű e tekintetben egyedülálló a csaknem kizárólag meséket tartalmazó sorozatban, de egyedülálló a magyar néprajzi irodalomban is, mert eddig még senki sem adott közre egyetlen faluból sem ilyen gazdag és változatos mondakincset. A kisebb számú történeti mondákat a gyűjteményben a hiedelemmondák követik, melyek szoros kapcsolatban állanak a falu egykori hitvilágával. Hőseik a falu egyszerű emberei: Czifra Gyuri, a tudós kocsis, Pisze kondás, Maticza, az öreg Reku, Lovas, Tomori és mások, messze-földön ismert pásztorok, néven nevezett boszorkányok, tudós emberek, tehénrontók és gyógyítók. A róluk szóló mondákon át bepillanthatunk a cselédek, a napszámosok, szegényparasztok egykori életébe. A kötet előszava ismerteti a falu történetét, társadalmát, a mondák formai sajátosságait, a hagyományozódás módját és az adatközlők életrajzát. A gazdag jegyzetanyag nemcsak a mondatípusok földrajzi elterjedéséről ad számot, hanem itt-ott megcsillantja évszázadokra visszanyúló kapcsolataikat is. A tájszójegyzék, a szak- és földrajzi mutató a kötet anyagának sokoldalú használatát könnyíti meg. A képek és térképek közelebb hozzák hozzánk a mondák előadóit és a történetek színterét. A munkát, mely az első ilyen jellegű kiadvány, a néprajzkutatókon kívül jól használhatják az irodalomtörténet, a történelem, a helytörténet és más társadalomtudományok kutatói, de bizonyára szívesen fogadják azok is, akik népünk múltbeli sorsa iránt érdeklődnek.