Károlyi István Fóti temploma

ELŐSZÓ Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod. (János 21, 18.) A fóti uradalmai, mely Fót, Palota és Csornád községből, valamint Sikátor és Káposztásmegyer pusztákból állt, 1808 novemberében vette meg özvegy Károlyi Józsefné, ekkor már mint gróf Keglevich Ágostonné Csekonics Józseftől. Fót lakosai ebben az időben túlnyomórészt reformátusok voltak, de templommal a katolikusoknak is rendelkeztek: még 1780 körül építtette azt az akkori birtokos, gróf Fekete György. Csakhogy ennek a tetején becsorgott a víz, s bár az alja kőből készült, a tornyát már csak fából rakták, a hívek pedig a mogyoródi plébánia filiáléját alkották. Az új tulajdonos a vételár teljes összegének kifizetése után energikusan látott a rendteremtéshez, elképzelései megvalósításához. Először is a régi, földszintes kastélyra egy emeletet építtetett s az egészet kívül is felújíttatta. A belső terek módosításakor házi kápolnát létesített s miután a váci püspöki engedélyt megkapta, ott naponta misét tartatott. A kastélyhoz közel épült zsellérházak tulajdonosait kártalanította, házaikat lebontatta, az épületet pedig vaskerítéssel vetette körül s a kert tervszerű fejlesztéséhez fogott. Mivel azonban 1813 elején meghalt s a családi vagyon felosztásakor a fóti birtok a legidősebb fiútestvérnek, gróf Károlyi Istvánnak jutott, annak kezelése, igazgatása és hasznosítása az ő kötelessége és felelőssége lett. Károlyi István egyetemi tanulmányai elvégzése után katonai pályát választott és a Liechtenstein huszárezrednél töltött szolgálat után hosszabb ideig Párizsban tartózkodott diplomáciai megbízatással - de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy gondoskodjék birtokáról. Még 1813 végén a régi. katolikus templom tornyát kicseréltette kőtoronyra, fedelét felújíttatta és a főoltárt is újból márványoztatta. Fennmaradt erről a templomról egy rajz, melynek alapján megállapítható, hogy hagyományos barokk stílusú, nyúlánk tornyú, arányos épület volt. Az 1810-es évek közepétől tehát ezt használták a katolikus hívek s itt volt Károlyi István családjának első kriptája is. Ide temették első és második feleségét: gróf Dillón Georginét és gróf Esterházy Franciskát, valamint anyját is, akinek szívét 1827-ben a kaplonyi sírboltban nyugvó első férjének koporsójába tették. De itt nyugodott Károlyi István három leánygyermeke is, akik közül a legfájóbb a tizennyolc évesen Rómában elhunyt Erzsébet halála lehetett. Második feleségének haláláig ide temették még nevelőapját és első feleségének apját is. A templom mellett azonban (amelyen az 1820-as évek végén ismét építészeti munkákat kellett végezni) birtoka más részeit sem hanyagolta el: a harmincas évek első felében és a negyvenes évek második felében a kastélyt még kétszer átépíttette, a környező parkot angolkertté alakíttatta, az adott lehetőségek között ésszerűsíttette a mezőgazdasági termelést, káposztásmegyeri pusztáján gazdálkodásra földterületeket osztott ki, mely telepítés később Újpest magja lett. Esterházy Franciska halála után azonban Károlyi István úgy döntött, hogy megvalósítja régi tervét: plébániát alapít Foton és egyben templomot is építtet. Elhatározásának okairól maga számolt be alapítólevelében. Evvel a döntéssel családi hagyományt is követett, ősei között ugyanis már voltak templomépítők. A királyi beleegyezés megérkezése után elkezdődtek a tényleges munkák, melyek legfontosabb állomásai a közölt dokumentumokban olvashatók. Ezekhez talán annyit érdemes még hozzátenni, hogy a szabadságharc bukása után a fóti plébános és a fóti hívek egyaránt kérvényezték a Károlyi Istvánra szabott nagyösszegű váltságdíj elengedését, hogy azt az építés befejezésére lehessen fordítani.