Kasmíri rege (számozott, minikönyv)

ELŐSZÓ A csúcsaikkal az eget csókoló hegyek oldalából alig látható erecskékből gyöngyözve előtörő kristálytiszta forrásvíz fehérlőn habzó patakokká egyesül, majd a völgyekben már vidáman, élénken csobogó folyóvá válik. Midőn már folyóvá lett, réteken, síkokon, pusztákon át messzi-messzi útra indul. Minél hosszabb az útja, annál több erecske, patakocska, folyócska egyesül vele, mígnem hatalmas folyammá duzzad. Éjjel-nappal nyugtot nem találva, a folyam egyre csak hömpölyög előre, hullám hullám hátán, s erőhöz erőt, hatalomhoz hatalmat, szépséghez szépséget társítva szolgálja az embereket. Az életet fakasztó víz a virágok, a vetések, a fák és cserjék gyökereit táplálva, levél mellé újabb levelet, rügy mellé rügyet, hajtás mellé hajtást, bimbóhoz bimbót, virághoz virágot, gyümölcshöz gyümölcsöt, szépséghez szépséget adva, boldogságot és reményt kelt az emberekben. A kasmíri nép ősi, szép szerelmes dalai folyam hullámaihoz hasonlóan hömpölyögnek tovább, egyre tovább.