Kávéház-sirató (Törzshelyek, írók, műhelyek)

A kávéház lassan félezer esztendős intézmény lesz Magyarországon, és különösképpen Budapesten. A török időkben nyílt az első, szemünk előtt múlik ki a maga nemében az utolsó, a New York. A kávéházak jó helyen voltak: a Körúton, az Andrássy úton, a Belváros nagyforgalmú sarkain, ahol szívesen időzött a pesti polgár, kiváltképp, ha az írás mesterségét folytatta. Ami korántsem jelenti, hogy Budán, ahol először kínálták a "fekete leves"-t a törökök, ne lett volna egy Philadelphia vagy egy Hadik, olyan "udvart tartó" asztalfejedelmekkel, mint Szabó Dezső vagy Karinthy Frigyes. És megvolt a szerves folytatása a "kávéházi irodalom"-nak, ahogy Révai József nevezte nem kis megvetéssel, Révai korának elmúlta után is: a Belvárosi, a Metropol, az óbudai Sipos vendéglő. A Magyar Rádióban előadott sorozatból közismert újságíró-irodalomtörténész, Erki Edit XX. századi irodalmunk eltűnt törzsasztalait mutatja be az olvasónak az írók, költők, festők és "egyéb komédiások" saját szavaival, színescsokrot kötve egy elsüllyedt kultúrális kontinens virágaiból.