A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
cartaphilus kiadó
| 2006
| keménytábla, védőborító
|
258 oldal
A könyv lehet eső öntözte szőlőskert és borral öntözött szőlőskert. Ez itt, miként valamennyi szótár, az utóbbiak közül való. A szótár olyan könyv, amely kevés időt rabol el napjainkból, de sokat az éveinkből. Tetemes veszteség ez. Főként ha hozzávesszük, hogy az olvasás általában véve gyanús tevékenység. A felütött könyvet az olvasás idővel meggyógyíthatja vagy meggyilkolhatja. A könyv megváltoztatható, felhizlalható, megerőszakolható. El lehet téríteni a folyását, s állandóan töredezik, betűk hullanak ki a sorok közül, lapok az ujjak közül: és állandóan újak hajtanak a szemünk láttára, akár a káposzta. Ha elteszi az ember, másnapra kihűlt tűzhelyként akad a kezébe, amelyen többé nem várja meleg vacsora. Emellett manapság az ember túl keveset van egyedül ahhoz, hogy meg ne árthatna neki a könyvek, vagy legalább szótárak olvasása. De hát ennek is van határa: a könyv, akár a mérleg, előbb jobbra billen, aztán balra, s megállapodik. A súlya így a jobb kézből a bal kézbe tevődik át; a fejünkben is valami hasonló történt: a remény szférájából a gondolatok az emlékek szférájába tevődtek át, és minden véget ért. Az olvasó fülében talán megmarad egy kevés nyál az író szájából, amit a szavak szele sodort bele, egy homokszemmel az alján. E homokszem köré ülepednek le éveken át a hangok, akár a kagylóban, és egy napon gyöngyszemmé fognak változni, fekete kecske túrójává, vagy ürességgé, amikor a fül kagyló módjára becsukódik. És ez legkevésbé a homokon múlik. Ám ilyen testes könyv elolvasása mindenesetre hosszú egyedüllétet igényel. Sokáig kell nélkülözni azt, akinek a jelenlététére föltétlenül szükségünk volna; mert a négykezes olvasás még nem divat. Az írót bántja ez, igyekszik hát valamivel kárpótolni az olvasót... Ha az a szép, gyors pillantású és lusta hajú női egyén, aki e szótárt olvassa és úgy vág át a tulajdon félelmén, akár egy szobán, történetesen elhagyatottnak érzi magát, tegye a következőt. A szótárral a hóna alatt a hónap első szerdáján délben menjen el lakhelye főtéri cukrászdája elé. Ott egy fiatalember fogja várni, aki akárcsak ő egyedül érezte magát, miközben ugyanannak a könyvnek az olvasására fecsérelte idejét. Üljenek be egy kávéra, és vessék össze könyvük női és férfi példányát. A két könyv különbözik. Amikor tehát egybevetik az utolsó levél rövid, kurzívval szedett szakaszát e szótár női példányából azzal, ami a férfi példányában áll, a könyv egésszé kerekedik, akár egy dominójátszma és többé nem lesz rá szükségük. Ekkor alaposan dorgálják meg a lexikográfust, ám minél előbb végezzenek ezze annak nevében, ami utána következik, mert ami ezután következik, az csupán rájuk tartozik, és mindenféle olvasásnál fontosabb. Látom őket: kicsomagolják vacsorájukat az utcai postaláda tetején, egymás átölelve ülnek a kerékpár nyergében, s falatoznak.