Kazinczy Ferenc műveiből

Érsemlyénben született (Bihar m.), 1759. október 27-én, földbirtokos nemesi családból. Atyja Kazinczy József, anyja Bossányi Zsuzsanna. Az első ismeretekre anyai nagyatyja házában tanítják; nyolcéves korában Regmecre kerül (Abaúj m.), atyja birtokára. Németül Késmárkon tanul meg, Patakon diákoskodik. 1774-ben elveszti atyját. Édesanyja mindenáron írónak szánná: az élénkeszű és képzeletű, szenvedélyes önművelő ifjú már tizenhat éves korában nyilvánosságra hozza első zsengéjét. Hamar megláthatja Bécset, szorgalmasan látogatja a képtárakat. Visszatérve Patakra, itt éri az első nagyobb irodalmi hatás, kezébe jut Báróczy Sándornak Mormontel-fordítása s magával ragadja ékes nyelvezetével. 1779-ben befejezi pataki tanulmányait, Kassára megy patvaristának Milecz Sámuel ügyvédhez, jogi gyakorlatra Eperjesre. Egy év múlva jurátus, majd Abaúj vármegyében tiszteletbeli aljegyző, két megyében is táblabíró. Beosztják a kassai tankerületi főigazgatósághoz elemi iskolai felügyelőnek. Már több műve jelenik meg s folyóiratot indít, Orpheus címmel. Állásában felekezeti okból nem maradhat meg sokáig. Visszavonul Regmecre, hogy gazdálkodva régi álmának szentelje életét. Szabad gondolkodása, lelkes természete végzetes bajt zúdít rá; mivel lemásolta Martinovics forradalmi kátéját; 1794. december havában elfogják, Budára hurcolják. Hosszas kihallgatás után halálra és jószágvesztésre ítélik. Családjának közbenjárására királyi kegyelmet kap; bizonytalan ideig, ,,javulásáig", több helyen raboskodik. Előbb a Brünn mellett fekvő Spielbergbe viszik, majd az obrovici fegyházba, innét Kufsteinba. 1800 nyarán a francia seregek előnyomulása miatt Munkács várába kerül, ott éri a szabadulás órája, 1801. június 28-án. 2387 napot töltött fogságban. Szerencsés természete szívósan viseli el ezeknek a szörnyű éveknek gyötrelmét. Mihelyt teheti, berendezkedik, könyveket szerez, ír, fordít, levelez. Itt, a börtönben érik meg igazán nagy reformátori programmja, mely egész életét betölti. Kiszabadulva, máris meg van szabva élete: társadalmilag nem bír érvényesülni, közvetlen ismerősei, írótársai kivételével még azok a konzervatívabb emberek is elhidegülnek tőle, akikkel jóban volt s akik most, nagy munkájában, sokat segíthettek volna, rajta keresztül, az irodalomnak.