Kelet-Afrika vadonjaiban

"Vidéki kisvárosban nőttem fel. A vidéki városok kisdiákjainak - legalábbis legtöbbjének - más volt a szórakozása, más volt érdeklődésének köre, mint a fővárosi fiúknak. Az én időmben még nem volt futball, hanem még a longaméta járta. Az is csak kora tavasszal. Viszont a nagyvárosi kisdiák szórakozásai helyett kárpótolt minket az, hogy szabad óráinkat kint a szabadban töltöttük. Figyeltük a rovarvilágot, a madarakat, a madárvonulást, tudomásunk volt minden madárfészekről, ismertük az érdekesebb (szerintünk legértékesebb) bogarak és lepkék lelőhelyeit, a legbiztosabb horgászóhelyeket, stb. Az útleírások, a természetrajzi ismertetések, vadásztörténetek voltak legkedvesebb olvasmányaim. Legnagyobb bánatomra csak nagy ritkán juthattam hozzájuk. Az akkori gyermeklapok, a Kis Lap, az Én Újságom sokszor hoztak ilyen kívánatos olvasnivalókat, de hát nekem nem járt egyik sem. Nekünk nem tellett rá. Hogy ezeknek az annyira kedvelt és értékelt lapoknak bekötött példányaihoz hozzájuthassak, bizony gyakran nagy "áldozatokat" kellett hoznom. Összeböngészett dióimat, gombostűből hajlított horgaimat adtam oda egy-két napi kölcsönzésért. (Abban az időben ilyen horgokkal horgásztunk, és ezek hajlításában mester voltam.)"