(Kelet-)Közép-Európa a (magyar) filozófiatörténetben

A magyar filozófiai hagyomány helyét újragondoló írások élén álló bevezető tanulmány a nemzeti filozófia fogalmát taglalja, azt a magyar sajátságot a középpontba állítva, hogy a program nálunk először a hazai bölcseleti hagyomány nemzeti keretek között való elbeszélését tűzte ki célul, a másutt jellemzőbb jövővíziók helyett; majd mindezek után fölvázolja a kelet-közép-európai összehasonlító filozófiatörténet művelésének tervét. Az első tanulmányblokk a nemzeti filozófia mibenlétét problematizálja összehasonlító vizsgálatokkal, Kelet-Közép-Európa fogalmának történeti alakulására is reflektálva. A második tanulmányfüzér a nemzeti filozófia megjelenése előtti hazai filozófiai hagyományokat taglalja, szerzők és művek határhelyzeteit bemutatva, kezdve a kora újkori vitáktól a filozófia és az irodalom felvilágosodás kori viszonyán keresztül egészen a filozófiai nyilvánosság szerkezetének a Kant-vita során és a reformkorban történt megváltozásáig. Az ezt követő, legnagyobb terjedelmű fejezet a magyar filozófiai hagyománynak a nemzeti filozófia fogalmának érvényessége utáni korszakáról tartalmaz esettanulmányokat, azzal az igénnyel, hogy szerzőik újraértelmezzék az egyes magyar filozófiai irányzatok helyét a térségben és Európában a pozitivizmustól az újidealizmuson és a neotomizmuson keresztül egészen a korai fenomenológiáig, kitérve a kor természettudományával való kölcsönhatásra is. Az utolsó tanulmányblokk írásai variációkat nyújtanak a magyar filozófiai hagyomány egyes elemeinek második világháború utáni sorsára a diktatúra, az emigráció és a rendszerváltás körülményei között.