Kenyér

Mamin-Szibirjak az 1880-as évek elején lépett az irodalom porondjára. Értelmiségi származású, élete nagyrészét az Uralvidéken töltötte. Mint éber és elmélyedő megfigyelő, nagyszerűen ismerte a "gyárhoz kötött" urali munkás életét, mindennapját. Ez a mű késői művei közül való, egyetlen olyan regénye, amely elsősorban a parasztság tematikájával foglalkozik. Az 1891. évi nagy éhínség, amely Oroszországnak számos vidékére terjedt ki, az orosz írók érdeklődését fokozott mértékben irányította a falu életére. A regény azokat a folyamatokat tárja fel, amelyek a jobbágyreformot követő korszakban a falut pusztítják - a parasztság tönkrejutásának okait.