Kényszerleszállás - Szilágyi Domokos emlékezete

A fiatalon elhunyt romániai magyar költő teljes lírai életművét tartalmazza a kötet. A hosszú, alapos bevezető átfogó pályaképet rajzol Szilágyi Domokosról. Az időrendben felsorakoztatott művekből világosan kitetszik a keletkezéstörténet. A költő első művei (Megárad a nagy víz, Mifelénk, Anyókák őszi búcsúja, Vers emberbarát barátomnak, Sorok a szabadságról stb.) mindig egy-egy konkrét szituációból indítanak, ennek tanulságait próbálják kibontani, általános érvényűvé tenni. A következő szakasz művei igyekeznek mindent felborítani, a szituáció egyes elemeit kérdésessé tenni, rákérdezni arra, hogy tényleg úgy történtek-e a dolgok, hogy a szereplők integritása biztosított-e, hogy a versbeszéd szövege hitelesen egynemű-e (Fénnyel csobogó szobában, Haragban, Mégegyszer, Szemedből, Hármas vers, Kiállításon, Szegénylegények, Takarják be nagyapát stb). A kötet utolsó anyaga egy öntörvényű világ kiépítésének kísérletei: A költő igyekszik a részelemekből olyan egészet felépíteni, amely egyszerre utal vissza az évezredes költői hagyományra (idegen nyelvű betétek, hagyományos metaforák felújítása stb.), és ugyanakkor tagadja azt (zárójeles distanciajelentések, a normális költői versbeszéd lehetetlenné tétele, a költészetellenes kijelentések egybeszervezése stb. Ennek a legújabb termésnek teljes értékű eredményei mindössze néhány versben észlelhetők (Tengerparti lakodalom, Dávid unokája, Feszülő ideggép..., Circumederunt, Megvert az Isten).