Képek tanúsága

"Óvódásházasság" - mondja Bernhard bácsi, amikor az unokahúga, Esther, és az ifjú Frank Schattmann közlik vele házassági szándékukat. Az elkövetkezendő néhány évben mégis ez a házasság az egyetlen öröme a két fiatal keserű, megnyomorított életének. 1942-ben vagyunk, Berlinben; a "zsidókérdés végső elintézésének" utolsó hónapjai peregnek. Ugyan hová is lennének Esther és Frank egymás nélkül? Ez a gyönyörű szerelem ad erőt mindkettejüknek a kényszermunka, a megaláztatás, a szüntelen életveszély ideje alatt, ez ad erőt az ellenállásra is - s mikor Esther már eltűnik mellőle, ez a szerelem ad erőt Franknak, hogy elviselje a Gestapo, a koncentrációs táborok poklát, ezért akarja, ezért tudja túlélni mindazt, amibe körös-körül ezrek és ezrek pusztulnak bele naponta. A felszabadulás után Esther vádló portréja tekint le a falról, a festővé lett Frank Schattmann kiállításán: ez az Auschwitzban, halálos veszélyben készített rajz illusztrálja a mi kötetünket is. Mert Peter Edel regénye önéletrajzi indíttatású. Amit Frank átélt, tulajdonképpen ő élete át - Esther az ő felesége volt.