Kerámia a nyírbátori paraszti háztartásban

A magyar népi kerámia kutatói az elmúlt évtizedek során igen értékes eredményeket értek el. Ismerjük számtalan fazekasközpont termékeit, azok stílusát, a készített edények elterjedését, használatát. Újabb néprajzi irodalmunkban mindinkább felmerült a népi kerámia "életének" vizsgálata. A paraszti társadalomban az edények meghatározott szerepet töltenek be, használatuk különböző célt szolgál, megvannak az ételeknek és italoknak, az otthoni és a határbeli munkának, a nőknek és férfiaknak, a hétköznapoknak és ünnepeknek, a születésnek és a lakodalomnak, sőt még a különböző kultikus cselekedeteknek is a sajátságos edényei. Ha egy edény elcsorbulva lekerül a tűzhelyről, akkor még különböző funkciókat betöltve évtizedeken át használatban maradhatott. A tányér, a komaszilke és más edény gyakran dísztárgy is. Az edények mennyisége, nagysága és elhelyezése pedig visszatükrözi a paraszti háztartás gazdasági viszonyait. A szegény asszony féltve gondozza, a vándor drótossal javíttatja cserépedényeit, amely tanulságosan fejezi ki az ember és használati eszközei közötti szoros kapcsolatot. Közvetlen megfigyeléseim alapján a fenti szempontok figyelembevételével mutatom be Nyírbátor kerámiáját.