Keresztény küzdelmek és megtorpanások - Az Új Ember 1945-1956 között

Ismertető: Az egyház kommunista felügyeleti szerve, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre 1991-ben díszes oklevelet kapott Agostino Casaroli bíboros államtitkártól, a magyar egyház érdekében kifejtett sokéves fáradozása elismeréseként...A kétezredik esztendőben éppen fél évszázada volt annak, hogy a kommunista diktatúra betiltotta a szerzetesrendek működését az országban, s a magyar egyházra kényszerítette a szégyenletes kényszer-dokumentum aláírását. Ezt 1950-ben a letartóztatásokkal, a deportálás rémének fenyegetésével csikarták ki a még szabadlábon lévő főpapoktól. Szeghalmi Elemér Keresztény küzdelmek és megtorpanások 1945-1956 című, az Új Ember kiadásában megjelent könyve azért is kiemelkedik a közelmúltunkat elemző munkák sokaságából, mert az Új Ember indulásától, 1945-től kezdve 1956-ig, az újságban megjelent írások segítségével tárgyilagosan közeledik a korhoz. Ez a tárgyilagosság az egyik nagy erénye a könyvnek. A katolikus hetilap hasábjain a köztörténeti tények látleleti pontossággal jelentek meg 1945-től kezdve, s kaptak olyan hangsúlyt, amely lexikoni világossággal tárja elénk a kor valóságos arculatát. A Szeghalmi Elemér által idézett írásokból például nyilvánvaló, hogy 1945-tel az ország életében nem történt más, mint hogy az egyik megszálló hatalmat (a nácit) a másik megszálló hatalom (a szovjet) váltotta föl. A kezdetektől jelentkező egyházellenes tendencia, majd rövidesen nyílt üldözés pedig nyilvánvalóvá teszi a náci és szovjet ideológia eszmei hasonlóságát. Példaként csak: azt a Mindszenty Józsefet üldözték a kommunisták meggyőződése miatt, akit a nyilas időkben a sopronkőhidai fegyházba hurcoltak. Szeghalmi Elemér sajtótörténeti könyvéből pontosan kirajzolódik, hogyan küzdött az Új Ember a kezdetektől a kommunizmus és ateizmus ellen, míg el nem fojtották hangját, de tette a lap, amit tehetett, még akkor is, amikor kolhozagitációra és Sztálin dicséretére kényszerítették. - További ismertető: "Belelapozás".