Keresztury Dezső dedikál

Lectori salutem! A magyar irodalom újabb történetében kevés olyan szerteágazó alkotói, tudósi életmű található, mint Keresztury Dezsőé. Számtalan, még életében napvilágot látott írása mellett tisztelői, barátai is időről időre, különösen az évfordulókhoz kapcsolódóan tematikus válogatást, tanulmányokat, saját költeményeket adtak és adnak közre, a kiváló mester szellemiségét idézve. Ez a célja a jelenlegi munkának is - Keresztury Dezső reprezentáns dedikációit gyűjtöttük csokorba, születésének 105. évfordulója tiszteletére. S hogy miért dedikációkat, arra egyszerű a válasz. Mert a nagy műveltségű tudós és költő ebben a műfajban is kiemelkedőt alkotott. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a címzettek köre, a szakma, de a nagyközönség is megismerje őt erről az oldaláról és a műgonddal megkomponált vagy éppen futtában papírra vetett szövegekben megcsillanó szellem az alkotói oeuvre-ben való további elmélyülésre csábítson. Az itt közreadott ajánlások mintegy emberöltőnyi időt fognak át és összegyűjtésüket is, a zalaegerszegi Keresztury-ház és a benne található komoly irodalomtörténeti jelentőségű anyag féltő gondozója és rendszerezője, Nyakasné Túri Klára részéről, három évtized tapasztalata segítette. A munkát egy újonnan fellelt dedikáció indította el, ami ötletet adott a minél teljesebb korpusz összeállításához. A megkeresésnek eleget téve sokan küldték el a számukra írt ajánlások másolatát, míg néhány dedikáció különböző gyűjteményekből került elő, amiért e tárak gondos kezelőinek tartozunk köszönettel. A beérkezett anyagokat Keresztury Dezsőné Mara asszony mintegy előválogatásban részesítette, s kiegészítette a neki szánt bejegyzésekkel is. Végül, némi módosítással és a kapcsolódó mellékletek beemelésével vált teljessé ez a kötet. Fő elrendezési elvként a kapcsolatok rangsorolásának látszatát vagy bármi más esetleges félreértést elkerülendő, az alfabetikus rendet választottuk. A kötet forgatása közben bizonyára felfigyelnek rá, hogy emlékkönyvbejegyzések, különböző feliratok is bekerültek az anyagba. Ez pedig mindenképp szükségessé teszi, hogy egyfelől meghatározzuk a dedikáció műfajának jellegzetességeit, másrészt röviden indokoljuk a ,, határterületekre " kalandozást. Fontos kiemelni, hogy a terminus eredetileg szakrális jelentésű, az istennek felajánlott épületekre, templomokra vonatkozott. A dedikáció két formája közül kezdetben az írott műalkotás főszövegéhez (Haupttext) kapcsolt mellékszöveg (Nebentext) formájában, általában valamely mecénásnak, reménybeli vagy valós támogatónak, uralkodónak, szépasszonynak, pályatársnak, stb. tett nyomtatott ajánlás volt elterjedt.