Két arckép (Tisza István, Károlyi Mihály)

1920-ban, Trianon esztendejében jelent meg első ízben a neves magyar író kis kötete, melyben arra kereste a választ, ki volt a fő bűnös abban a politikai játszmában, amely végül a nemzet tragédiájához vezetett. Szenvedélyes hangvételű véd- és vádbeszéde a korszak két meghatározó politikusa, Tisza István és Károlyi Mihály egymással szembeállított portréját tartalmazza. Az ítélkezés joga az olvasót illeti - olvashatjuk a fülszövegben, amihez az ismert történész, Salamon Konrád utószava nyújt segítséget. A szocialista rendszerben tiltólistára helyezett mű az adott történelmi pillanat felfokozott hangulatában íródott, a közvélemény vélekedését fejezte ki, mely a történtekre egyszerű, könnyen hihető magyarázatot keresett. Számos tárgyi tévedést is tartalmaz, így elsősorban inkább művelődéstörténeti jelentőséggel bír.