Két hajó - Gyűjteményes, második, bővített kiadás.(Karinthy Frigyes munkái X.)

Előszó Nyilván úgy volt, hogy szívszakadva vágytam a cirkuszba, de talán éppen úgy vágytam a hegedűre is, - aztán előbb kaptam meg a hegedűt, ellenben a cirkuszba nem vittek el, csak így lehetett, hogy szaggatott időközökben megújra álmodtam a cirkuszról, - egyszer messziről láttam dombok mögött, és mintha valaki vezetett volna a kezemnél fogva. Máskor idegen, nagy város közepén egyszerre ott álltam, de ugyanaz a cirkusz volt, ugyanaz a bejárat, kétfelé nyíló vesztibül. Már ekkor úgy volt, hogy jegyem is volna, be is mehetnék és mégis összezavarodott az álom és megint nem voltam bent. Utoljára aztán végigálmodtam. Ott álltam a pénztár mögött, a bejáratnál és egy izgatott, szakállas, sánta ember, az igazgató állt mellettem, a bejárat tarka függönyét félkézzel félrehúzta és kiabálva hadart: >>Erre tessék, erre tessék, tessék besétálni, mindjárt kezdődik, tessék, tessék.<< Az emberek pedig özönlöttek, - rengeteg ember, tarka népség, cselédek, katonák, kalapos asszonyok és borotvált urak, - lökdösték egymást, nevettek és hangosan beszélgettek. Tudtam, hogy rögtön meglát az igazgató, meg is látott és bosszankodva mondta, mialatt megfogta a karom, "tessék, tessék, van jegy? Akkor tessék, ha nincs, akkor allómars!"