Két karácsony között

Csák Gyula 1930-ban született, s tizennyolc éves volt, amikor megjelent első elbeszélése a tiszántúli Építünk című folyóiratban. Ezt követően ritkán és rendszertelenül publikált. Néhány írása megjelent ugyan az Új Hang-ban, de valójában csak 1960 után követhető nyomon egy tudatos írói program vállalása és megvalósítása. Irodalmi riportok, szociográfiák látnak napvilágot a neve alatt, majd közreadja Mélytengeri áramlás című, sok vihart kavaró riportregényét. Nagyobb igényű írói vállalkozásként publikált még egy drámát, most pedig első regényével jelentkezik. Témáit főképpen a paraszti világból veszi, de néhány novellája sejteti, hogy érdeklődése, írói mondanivalója ennél sokkal szélesebb körre terjed. Csák Gyula írja regényéről: "- Miről írsz? - kérdezték, akik tudták, hogy regényt írok. - Tragikus szerelemről - feleltem. - S a tragédián vagy a szerelmen lesz-e a hangsúly? - A szerelmi tragédián - mondtam némi bizonytalansággal, inkább csak a gondolatritmus kedvéért. Tudniillik: valóban tragikus sorsú emberekről írok, akik azonban nem egyszerűen szerelmi szenvedélyük áldozatai, hanem a környezet, a megkövesedett ízlés és szemlélet áldozatai egyben. Azonkívül: tragikus sorsúak ugyan, ám egyúttal hasznos életűek, pozitív sorsúak is. Megfigyelésem szerint az emberi társadalomban - eltérően a darwini természetes kiválasztódás elvétől - olykor éppen a legkülönbeknek kell elpusztulni, mártíromságot vállalni, hogy mások, a gyakran gyávábbak és gyengébbek megmaradhassanak és előbbre léphessenek. Erről is szól a regényem."