Két szólamban - Lovász Pál pályaképe

Lovász Pált elsősorban irodalomszervezőként, a Janus Pannonius Társaság 1931-ben történt megalapítójaként, a Sorsunk című folyóirat egyik szerkesztőjeként, Várkonyi Nándor és Martyn Ferenc barátjaként, Weörös Sándor pályakezdésének segítőjeként, az első világháború után a Jugoszláviában megjelent első magyar nyelvű verseskötet szerzőjeként őrzi az irodalmi emlékezet. Ez azonban meglehetős leegyszerűsítés, aminek alapja az, hogy életében viszonylag keveset publikált, "mindössze" három önálló kötete jelent meg. Mindenki úgy tudta, hogy keveset írt, majd 1945 után csaknem teljesen elhallgatott. A valóság azonban egészen más. Az előkerült hagyaték erről tanúskodik: benne több száz vers és levél, irodalmi dokumentum és feljegyzés. Ezek alapján megrajzolhatóvá vált a gazdag életút és a teljes pályakép. Nem csak az irodalomszervezőé és a jól ismert, "rezzenékeny lelkű" költőé, hanem -e termékeny költészet új szólamaként- a bátor, szókimondó, rendszerkritikus hangot megütő, politikai líríkusé is.