Két választás között

Samuel Huntingtonnak igaza van abban, hogy "a demokrácia harmadik hullámának" sodrásában is gyűlnek azok a jelenségek, amelyek az új demokráciákat valamiféle újabb tekintélyuralommá változtathatják, s ez a tekintélyuralom, hadd tegyem hozzá, a pártokrácia formájában is megjelenhet. Feltétlenül szükséges tehát a politikai rendszer "kapuit" formalizált intézményi formákban kinyitni, a politikai rendszer és környezete között a "kapuőrök" helyét és szerepét átalakítani, az alternatívákat biztosítani. Ellenkező esetben nem szilárdul meg az a helyzet, amelyet Juan Linz joggal fogalmaz meg így: a demokráciát "az egyetlenjátszmának tekintsék a városban". Ahhoz ugyanis, hogy "az egyetlen játszma" lehessen, az szükséges, hogy a politikai erők ne csak egyetlen formán át (más lehetőséget kizáró módon) azaz a pártpolitikai metszeten túlmenő artikulálással vehessenek részt a "játszmában". A demokrácia konszolidálásának ugyanis ez az egyik alapvető feltétele. Kulcsár Kálmán: A politikai reprezentáció és a kétkamarás Országgyűlés.