Kétsebességű Magyarország

A magyar társadalom mintegy 15 százaléka szegény, ha csak azt tekintjük szegénynek, aki az egyébként nem magas átlagos szint fele alatt él. Az arány egyharmad körülire nő, ha azokat az egyedül élőket vagy családokat tekintjük szegénynek, akik a létminimum alatt élnek, vagyis csak a legszigorúbb takarékosság mellett képesek fenntartani magukat, és a legkisebb váratlan baj is felborítja életvitelük egyensúlyát. E harmadon belül sokféle fokozat, sokféle árnyalat van a mély szegénységtől, a tartós nyomortól az átmeneti szűkösségig. A szegények csoportjainak körülírásához további kutatások kellenek. Itt csak a szegénységgel szorosan összefüggő kirekesztéssel kapcsolatban fogalmazok meg inkább feltevéseket, mint állításokat. A ,,kirekesztés" mint sokféle nyomorúság együttese, vagy mint olyan nehezen áthidalható társadalmi távolság, amely mintegy megszünteti a társadalmi tagságot, Magyarországon is létezik. Pontos arányokat nehéz mondani, mert a jelenség sokféleképpen értelmezhető, és csak részben vagy rosszul mérhető.