Kettőskereszt

ELŐSZÓ Azon a kora reggelen olyan hangulata volt a városnak, mintha mindenki ugyanazt a szörnyűséget álmodta volna. Mintha álmában eleven békákat kellett volna ceruzával belenyomnia egy sósavas üvegbe, vagy mintha a temetés kellős közepén fölemelte volna mellén keresztbe tett kezét a halott, aztán egy összenyálazott sütőtökdarabbal bajuszt és szakállt rajzolt volna a herélt képű katolikus pap petyhüdt arcára. Egészen biztos, hogy nem ezt álmodta a város, mert idősb Janis Eleodor nyugalmazott matematikatanár véleménye szerint, annak, hogy a város minden egyes polgára ugyanazt álmodja, szóval annak akkora a valószínűsége, minthogy a földön belül van egy hold, de éppen ellenkező irányba forog, mint az a látható másik. Pedig a város attól függetlenül is valami rosszat álmodhatott, mert az emberek úgy lépték át az olajos-kéken csillogó tócsákat, mintha csak azért kerülgetnék őket, hogy ne kelljen köszönniük másoknak. Vissza TARTALOM Kettőskereszt 5 A virágboszorkány 12 Aggmenház 20 Sztálinvárosi idill 26 Veresvíz 33 Emitánia partjai 39 A szabadságos kentaur 47 Végállomás 58 O, mamma mia 72 A repülő zsidó 80 Bodon diadala 85 A holtak kárpótlása 93 Kupcihér 100