"Ki se mengyek, meg sem adom magam": Ősvallásunk nyomai egy népdalban

Kiadó: Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi és Kulturális Értékőrző Egyesület Jelen tanulmányban az a célunk, hogy a Nem messze van ide Kismargita néven ismert "betyárdal" (vagy "balladás dal") elemzéséhez néhány adalékkal hozzájáruljunk. Tehát nincs - és nem is lehet - szó teljességről, inkább csak a feladat vázolása és néhány elgondolás kifejtése, mintegy elöljáró beszédként a majdani teljesebb elemzéshez. Elemzésünk már csak azért sem teljes, mert kizárólag a népdal szövegével foglalkozunk, a zenei rész vizsgálatáról hozzáértés hiányában le kell mondanunk. Vagyis úgy tekintjük a dalt, mintha zenei kíséret nélküli népköltészeti termék lenne, pl. egy mondóka, vagy részlet bethlehemes játékból. Ez természetesen súlyos hiányosság. Közelítésünk alapvetően és elsősorban nyelvi-nyelvészeti: ebben viszont úgy-ahogy teljességre törekszünk, amennyiben igyekszünk magyarázatot adni a dal nyelvi sajátosságainak többségére, és egyúttal fölvázolni a dalszöveg "szemantikai terét", ahogyan talán az akadémikus nyelvészet szempontjából megfogalmazható. Nem kötődünk korábbi vagy ma létező nyelvészeti iskolákhoz, ez nem is volna lehetséges. A régi magyar tudományosságban azonban létezik számunkra vállalható, pontosabban szinte kötelezően fölvállalandó vonulat: a Czuczor-Fogarasi-féle nagyszótár (a továbbiakban CzF) lenne az. Tehát ha az olvasó azzal a gondolattal tenné le elolvasás után szerény tanulmányunkat, hogy itt valóban történt előrelépés a két nagy lexikográfus lángelme által kijelölt úton, az ránk nézve a lehető leghízelgőbb véleményt jelentené.