Kifelé kopogtatás

Viszonylag koán hírt adtam magamról: tizenöt évesen egy országos diák irodalmi pályázaton helyezést értem el. Tőzsér Árpád támogatásával 1969-ben a pozsonyi Irodalmi Szemle közölte az Arctalan ember című versemet. Botladoztam a "Kilencek" körül is. A Tököly úton (a Csoport felolvasó-bemutatkozó estjén) még én is felolvastam a verseimet. Ott hangzott el az Anyám című versem (ebben a kötetben Alkalmi csókon szerepel). Élethelyzetem - ami verseiből ténylegesen és hitelesen kiolvasható - eleve kényszerpályára ítélt. Zörgettem, de nem dörgölőztem. A remény, hogy minden történésnek Isten által rendelt jó célja van, nem hagyott el soha. Nem volt kétségem afelől sem, hogy verset írni számomra küldetés. Kérdés és válaszadási kényszer az Abszurdum felé. Felhagytam minden tülekedéssel és "munkaerő" lettem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hittanárként diplomáztam. 1994-ben akolitussá avattak. Tarjáni Imre