Kilincs nélkül

Kilincs nélkül... a klasszikus lipóti "képlet": itt csak az mozoghat szabadon, akinek kulcsa van, vagy kulcsai... Várady Brenner Máriának (a törékeny, mindig szelíd szavú nő, akire így emlékszem gyerekkoromból, mikor összefutottunk a lipóti folyosókon, a parkban, anyu osztályán) nem csak ajtókat, de szíveket megnyitó kulcsai is voltak/vannak. Kulcsai az őszinte érdeklődés, a szeretetteli odafordulás, az orvosi diagnózisok mögött levő sorsminták megértésének vágya. A "varázserő utáni vágy", hogy a tengernyi szenvedést ne tehetetlenül nézze az ember... Ezek a kulcsok, amelyek megnyitják és megoszthatóvá, átélhetővé teszik a zárt osztályok falai közé szorult fájdalmas történeteket, láthatóvá teszik a tünetek mögül előkacsintó, egyszerűen a Másik közelségére, megértésére, szolidaritására vágyó, különleges varázslatot: az Embert. Köszönöm ezt a könyvet és ajánlom mindenkinek, aki valaha megfordult Lipótmező falai között, és annak is, aki nem. Mert a történetek a mi történeteink. A félelmekben, a csalódásban, a vágyakozásban osztozunk mind-mind. Mert segít megérteni, mindannyian rászorulók vagyunk: egymás közelségére, megértésére, szolidaritására. Mert vágyat ébreszt a Nagy Szívkinyitó Varázserő után. Fedezzük fel magunkban és használjuk végre. Mindannyian. /Csom Éva/