Kis pék Peti birodalma

Az már régóta úgy van, hogy szegények meg gazdagok lakják a világot. De az egész világ szegényei között mégis talán a legelesettebb volt Kis Pék Peti, pöttömnyi embere, aki olyan kicsiny is volt egyben, hogy ellakhatott volna a legapróbb rózsabokor alatt. - Talán jobb is lenne, - sóhajtotta sokszor Kis Pék Peti, - ha a rózsabokorban vehetnék ki szállást. Összevarrnám a bokor ősz-hullajtotta leveleit, ebből lenne a paplanom. Kis tarisznyám volna a párnám, derékaljam meg a zöldecske fű, azonmód, ahogy a jó Isten növesztette. Hajnali meg déli, meg szép, estenti harangszó helyett madár dalolna nékem. Nappal nézném kis bokorkunyhóm küszöbéről a nap, meg a fellegek járását-szállását, éjjel meg, ha meleg volna az éjszaka, úgy kémlelném a messziséges csillagokat, akár a pusztában született pásztorok. Az is lehet, hogy a Göncölszekér megfordítaná a kedvemért a rúdját, egyszer kelet, másszor nyugat irányt s arra kerekezne, amerre kívánnám. Beszélgetnék a jegenyefákkal, azok meg velem, kitanulnám a szél szavát, igen-igen jó komaságot tartanék a virágok szirmaival, meg a levelekkel, mert azok még a napsugárból is csodálatos színeket tudnak magukra könyörögni...