Kiszáradt az én örömem zöld fája

Most végiggondolom sírva e pocsék írásom, s sírva kérek bocsánatot attól, kinek kezébe kerül. S kérem, ne vegye hazugságnak egyetlenegy fél betűjét se. Fáj nekem, bárhogy kutatom múltamat, egyetlenegy jobb emléket nem találok közte. Lehet, hogy e leírt emlékeim úgy vannak, mint mikor öntenek lágy, friss cementet, s valami belelépik úgy lágyan, s az a nyom úgy szárad, úgy keményedik meg, s az úgy marad időtlen időkig. Biza bennem is e sebző emlékek is kitörölhetetlen nyomokat hagytak, írás közbe sokszor zokogás fogott el, félbe kellett hagyjam az írást, hogy könnyeim ne pecsételjék össze e füzetet. TARTALOM Előszó 5 A gyermekkor 35 A szolgaság kenyere 55 Lányság és szerelem 94 Asszonysors 123