Kiszorított élet

A világ kimeríthetetlenül felszínes. Ezért ha benne akarok élni, mert máshol nem élhetek, akkor nekem is annak kell lennem. Annak, különben leprásnak néznek, és messziről elkerülnek az emberek. De ezzel a megoldással két nagy probléma is van, az egyik probléma az, hogy én csak alig vagyok felszínes, emiatt csak alig tudok élni. Viszont mikor néha sikerül kellően üressé válni, akkor pedig csak szorongva találom meg az új helyem. Mű leszek, mások számára elfogadható, kiegyensúlyozott ember benyomását keltem. Nem is sejtik, hogy kis idő elteltével mennyire szenvedek ettől az állapottól, mert ilyenkor mindennél jobban tudom, hogy rossz vagyok. Csak nagyon aljasul lehet kellően üres az, aki érzékeny.