Kolostorok Magyarországon (Saját képpel)

ELŐSZÓ A szerzeteseknek nevezett, a világtól elvonuló emberek közösségei zárt épületekben, azaz kolostorokban éltek és élnek (a 19. századtól kezdték lakóhelyüket rendházaknak is nevezni). A középkorban - latin eredetű monostor megjelölés mellett szintén latin eredetű klastrom szóval jelölték a szerzetesi épületeket. A kolostor szót a nyelvújítás korában alkották (1784). Aki szerzetesi fogadalmat tett, annak három fő dolgot kellett betartani: a szüzességet (azaz tartózkodást a nemi élettől), a szegénységet (a szerzetesnek nem lehet magánvagyona) és az engedelmességet (vagyis engedelmességet elöljárói iránt). A kolostorból a szerzetesek csak elöljáróik engedélyével léphettek ki. A kolostort világiak nem látogathatták (kivéve a templomot). A szerzetesség legősibb változata a remeteség, azaz a világtól való teljes elvonulás, a magányos imádkozás, böjtölés, önsanyargatás. Az első szerzetesek délkeletről, az ortodox világból érkeztek hozzánk, s a 10. században megépítették első kolostoraikat Dél-Magyarországon. Az első nyugati (katolikus) szerzetesek német és olasz földről jöttek. TARTALOM: Bakonybél 8 Bélapátfalva 10 Margit-sziget 13 Gönc 18 Jászberény 20 Kaposszentjakab 22 Majk 24 Martonyi 28 Nagyvázsony 32 Ópusztaszer 34 Pannonhalma 36 Pécs 44 Pécsvárad 46 Pilisszentlélek 50 Salföld 52 Sátoraljaújhely 56 Somogyvár 58 Sopron 60 Szeged 64 Tihany 68 Tűrje 74 Vértesszentkereszt 76 Zirc 80