Kommandó a II. világháborúban - Mítosz, legenda és valóság

A hadviselés történelme során a különleges egységek hatalmas fejlődésen mentek át, ám az alapelvek a mai napig változatlanok. Az elit alakulatok valódi harcászati értékét nem a nyers erő mutatja meg, lévén ezek az egységek számszerileg eltörpülnek a hagyományos alakulatokhoz mérten: a speciális feladatköröket ellátó egységek magas szintű képzettségük, rendíthetetlen harci moráljuk, különleges fegyverzetük és felszerelésük, páratlan rugalmasságuk és harctéri hatékonyságuk miatt nem számszerűsíthető előnyöket garantálnak az adott hadsereg számára. A második világháború története is igazolja ezt az elvet, hiszen a tengerészgyalogsági kommandók, a német ejtőernyősvadászok, a szovjet mesterlövésznők, a sivatagi mélységi felderítők, az amerikai légideszantosok vagy a brit hírszerzés különleges ügynökei olyan katonai feladatokat hajtottak végre, amelyeket a reguláris alakulatok aligha tudtak volna véghezvinni, hadászati jelentőségük pedig jócskán túlmutatott az adott alakulat puszta létszámán.