Kongói utazás

,,Nagyon megváltozottnak találom, vonásai feszültek és fáradtak, tekintete elkalandozó" - így írt a kongói és csádi utazásáról hazatérő Gide-ről 1928-ban Roger Martin du Gard, a jó barát, amikor - majdnem egy esztendei távollét után újra találkozott vele. Az igazságot - a siker, az elismerés tetőfokán álló Gide életének és művészetének új korszakát, új törekvéseit, új szemléletét előidéző kongói utazás jelentőségét - valóban a zseniális írótárs veszi észre elsőnek. Gide-et a természeti szépség, az emberi egzotikum, a primitív művészet, a néger zene vonzotta Afrikába. Ezt kereste, de nemcsak ezt találta. Kezdetben szinte csak a naplementék színorgiája, a buja növényzet smaragdzöldje, a lepkevilág gazdag változatai érdeklik, majd egyre szenvedélyesebben foglalkozik az őt körülvevő társadalommal, a feketék életkörülményeivel - egészségükkel, munkájukkal, keresetükkel. Rányílik a szeme a bennszülött lakosság szenvedéseire, kisemmizettségére, végtelen nyomorára és a fehér ,,civilizált" ember embertelen magatartására. Azóta Afrikának ez a darabja is arcot cserélt. Gide mély humánummal átitatott útinaplója a tanú rá, hogy mennyire időszerű Afrikában minden változás, amely az emberi haladás ügyét szolgálja.