Kopóirat - Regény a XX. századból

Sarusi új regényének - a most kézbe vett KOPÓIRATnak - a kommunista politikai rendőrség által szorongatott magyar értelmiség a főszereplője. Az értelmiség, amely kitüntetett figyelmet érdemelt a magát a KGB legjobb tanítványának érző honi titkosrendőrség szemében. Három jellegzetes sors fonódik össze a KOPÓIRATban. A beszervezést elhárító és csöndben, de szívósan ellenálló, végül az életét balliberális - tehát hozzá, a nemzeti szellemű 'jobboldali'-hoz képest másként gondolkodó - íróismerőséért föláldozó újságíró-íróé. A kommunistázásért az 1960-as években elítélt, majd zsarolással beszervezett, végül mégis a lázadást vállaló népművelőé (akinek az előbbi jó barátja, ám akiről egykor maga is jelentett). És a liliomtiprás miatt megzsarolható, utóbb a spionkodásban bármilyen túlteljesítésre kész könyvtárosé. 'Kötőanyag'-ként a szerző az eredetiek újraköltött változataként kopójelentéseket is közöl, s beszerkesztette az író-újságíró főszereplő Kopórege címmel tervezett regényének vázlatait. Az ily módon több szálból font KOPÓIRAT újabb kísérlet a kommunizmus irodalomelhárító működésének ábrázolására. Mert (mint a regényből kiderül) a szerző a művelődésügy terén tevékeny elhárítók írókkal, költőkkel szembeni 'viselkedését' nem pusztán irodalmi elhárításnak érzékelte. Magát a magyar irodalmat, a magyar írást, a magyar írót igyekeztek elhallgattatni. A magyar társadalomra, azon belül a magyar értelmiségre, mi több, a magyar írókra vetett, mindent átfogni, lefogni, megfojtani igyekvő 'magyar' titkosrendőrségi háló érzékeltetésére vállalkozik az új Sarusi-regény.