Korai francia festészet

A francia művészet tarka virágoskertjében a gótikus festészet alkotásai, ha talán nem is a legpompásabb, de kétségkívül a legbájosabb virágok közé tartoznak. A stílus bölcsője Franciaország. A gótikus festészet nagy alkotásait, a csodálatos katedrálisok, a chartres-i székesegyház, a párizsi Notre Dame vagy a Sainte-Chapelle tündöklő üvegablakait sokan ismerik, kevesen tudják azonban, hogy a francia gótikus festészet nemcsak e nagy alkotásokon született, hanem a pergamenkódexek lapjain is, IX., másképp Szent Lajos király idején, a XIII. század elején. A nemrég elhunyt nagy tehetségű művészettörténész, Lajta Edit tanulmánya érdekes és hasznos ismereteket közöl erről a három évszázados virágzásról. Elsősorban a táblaképek helyét és jelentőségét határozza meg, bemutatva néhol aprólékos, finomkodó (Malouel, Bellechose), máskor erőteljesebb szépséget sugárzó (Fouquet) világukat. Részletesen tárgyalja a miniatúrát is, többek között az egyetemes művészet egyik legpompásabb alkotását, a "középkori kéziratok királyá"-nak nevezett könyvet, Berry hercegének "Trés Riches Heures" című imakönyvét, amelynek mesterei, a Limbourg fivérek, csodálatos művészi erővel jelenítették meg a múlófélben lévő lovagi világot, a rafinált előkelőséget, a finom szín- és vonalkultúrát. Jelentős szerepet játszott ekkoriban a falkárpit is, amelyet a mesés hangulatú "Hölgy az egyszarvúval" sorozat egyik tagja reprezentál. A nagyszerű sort Jean Clouet zárja le, vele ér véget a gótika korszaka, hogy átadja helyét az egész Európát lázba hozó új stílusnak, a reneszánsznak.