Közel az Istenhez

,,NEM MONDOM, ELŐSZÖR IGENCSAK MEGILLETŐDTEM, ahogy az a nagy bocskor vigyorgott bele a képembe. S miután túlnéztem rajta, azután sem nyugodhattam meg igazán, tiszta szívből, mert nem messze egy nagy kuvasz vicsorgott rám békíthetetlenül, majd farkasszemet nézhettem egy öreg, rozsdás puska csövével is. Utóbbival, már említettem, hogy nem vagyok nagy barátságban, annak ellenére, hogy a kort mindig is tiszteltem. S azon a puskán meg igazán vastag volt már a rozsda, tán szólni se tudott volna kérés után sem. Én azonban nem akartam kicsikarni semmiképpen, hogy éppen nekem kezdjen el énekelni azon a madárdalos nappalon. Nem szóltam hát semmit, éppen csak reménykedőn pislogtam hol a bakancsra, hol a kuvaszra, hol a puskára. Végül végigfuttattam a szemem az egészen, s megkerestem azt, ahol ez az egész központosult. Mit lát szemem: egy ködmönbe bújt, zsíros bajuszú, veres képű fajzat pöffeszkedett előttem-felettem, oly terimével, hogy a Nap mögötte csillogó üveggolyónak tetszett csak."