Krasznabecsi háború

Részlet a kötetből: SEREGSZEMLE Drága jó idő volt, szinte kenyérre lehetett volna kenni. Pompás júliusi naphajlat. Krasznabecs városka valósággal aranyporban fürdött. Aranyporban, mely valójában nem volt egyéb, mint az úttest felvert szemete, homokja s igazán nem tehetett róla, hogy az áldozó nap sugarai aranyosra festették... De hogy egy percig se legyen kétséges, hogy a világ melyik zugában van ez a Krasznabecs, hát megmondom: a Tisza - Kraszna szögében. Egypár kőhajításnyival feljebb a Tur torkolatától. Még alföldön, de a múzsaji, beregszászi hegyek már odakéklenek. Maga Krasznabecs?... Olyan sem falu, sem város. A piacot itt-ott emeletes ház is szegélyezi, de az utcácskák már bizony csak szerény falusi házikók között futnak. A piacon legszembeötlőbb a patika épülete. Nem azért, mintha valami stílusos építmény volna, hanem mert kiugrójával valóságosan nekikönyököl a járdának s arra kényszeríti, hogy kerülje meg. Hogy honnan a helység türelme ezzel a rendbontással szemben?... Csak oda kell pillantani a kiugróra s mindjárt megérti az ember: szinte nyüzsögnek rajta...